A Blood+ utolsó, 50. záró epizódját a hetekben tekinthettük meg, ugyanis a 2005 őszétől vetített véresen jó anime sok kérdést nyitva hagyott a kissé váratlan befejezéssel.
Ha minden igaz, egy történetet általában inkább az elején szoktak kezdeni, így én sem teszek kivételt; A Blood+ elsődleges főszereplője Otonashi Saya, egy örökké vidám, s teljes életet élő, kimondottan jó atléta. Saya azonos gimnáziumba jár nagyobbik öccsével, Kai-val, míg kisebbik öccse Riku, általános iskolás éveit rója apjuk, George vendéglőjének jóvoltából. A lány George fogadott lánya, akire rejtélyes körülmények között talált rá, majd hazavitte, s gyerekeként szerette. Azonban a lány csak mióta fogadott családjával lakik, vagyis egy évre visszamenőleg emlékszik csak a múltjára. Egyébként abszolút semmi információja nincs magáról. Saya egy nap bent felejti az iskolában a sport-felszerelését, csak az iskola már zárva volt. A lány nem tehetett mást, mint hogy a sötétedést követő esti órák közepette átmásszon az iskolát körbevevő falon, s a felszerelése után kutasson. Az épület felé tartva belebotlik egy különösen rendhagyó férfibe, aki szótlanságával főszerezve igencsak megrémítette a lányt. A férfi eltűntével az edzőjét találja az udvaron, és hogy az est érdekességei fokozódjanak, Saya tanárát kisvártatva cafatokra tépi egy szörnyeteg, ami a fákról mászott le a semmiből. A lány eszeveszett pánikja automatikus futásra késztette lábait, s bemenekült az iskola épületébe. A folyosókat róva, maga mögött a szörnyeteggel rosszullétet idézett elő Sayaban, s az utolsó pillanatban előbukkant az udvaron már látásból ismerős férfi, aki természetfeletti erejével feltartóztatja a szörnyeteget. A lány tehát tovább menekülhetett, de nem jutott tovább egy tantermen, ahol végül tovább folyt a két idegen harca. A férfi szemlátomást csak visszatartja a rondaságot, de közben megszólítja Saya-t, hogy harcoljon ő. Saya fel se fogta szinte a mondatot, majd később egy csókot követően mintha kicserélték volna. Egy kardot kér, melybe saját vérét belefolyatva végez a szörnyeteggel. A művelet közben feltűnik Kai is, aki ridegen nézi végig a történteket, és nem érti, mi történhetett nővérével. Saya a harc után összeesett, majd később megjelent az Amerikai hadsereg is, melynek láttán a férfi a lányt, s Kai-t elkapva épületek tetején ugrálva elmenekült. Egy felhőkarcoló tetején letette őket, majd Saya-n elidőzött tekintete után ott hagyta a két testvért.
Körülbelül ez a kis leírás megfelelhet az első rész történtjeinek rövid összefoglalójának is. Mindazonáltal ezzel korántsem skatulyázhatjuk be a történet puzzle-szerű történetvezetését, melyben a titokzatos férfi, Haji és Saya a központi szál. A sorozat ugyan 50 részes, ám minden résznek megvan a saját szerepe, úgymond "feladata” a történetben. Időhúzásról semmiképp nem beszélhetünk, hiszen a Blood+ a krimi, tradicionális vámpír horror, dráma és az akció profi egyvelege. Ezek a stílusok már garantálják, hogy a történetrettentő sokszínű és fordulatos. A zenéket is csak dicsérni lehet, ugyanis a stáb több tagja, a zeneszerzők is amerikaiak. Hozzá kell tenni, hogy nem is akár kik, a két úriember, akik az OST-kért felelnek, Hans Zimmer (A Szikla, Gladiator...) és Mark Mancina.
AJÁNLOM AZ OLDALT
